Száztizenvalahányat kell már csak aludnunk Húsvét hétfőig. Aki nagyon izgul, és nagyon várja a napot, az pontosabban is kiszámolhatja, hányszor kell még a jó öreg Napnak lebuknia a horizonton, mire egyszer csak érdemes lesz neki felkelnie. Mármint a Napnak. Mert ugyebár, addig feleslegesen rója az útját az égi pályán, hiszen addig kár a sugarait a kilencvenháromezernyire vetnie. Minek is, hisz hiteles és felkent Alkotmány nélkül élő nép nem érdemli meg a Nap fényét. De majd Húsvét hétfőjén! Na, majd akkor lesz miért fényben tündökölnünk. Onnantól kezdve már áldott lesz ez a sokat szenvedett , patakvérben ázott, elnyomott kis nép.
2011. április 25.-én , Húsvét hétfőjén eljő a Feltámadás! Attól a naptól kezdve már emelt fővel járhatunk, dolgozók tömegei ujjongva kiálthatják egymásnak a tavaszi szélbe:
- Örvendj, Polgártárs, van már új Alkotmányunk!
És attól a naptól kezdve majd nem egy szakállas zsidó srác feltámadását ünnepeljük, hiszen olyan hihetetlen dolog az hogy meghal aztán feltámad valaki, ez úgyis amolyan tuggyukmis szemfényvesztés. Ahogyan annak idején a szabad magyar nép új Alkotmányát Szent Istvánhoz kötöttük, most majd a Valóban Szabad Nép új Alkotmányát köthetjük a főtt sonkához meg a locsolkodó kölnihez. És benne lesz a lényeg, vagyis hogy keresztények vagyunk. Mert attól ha nem is lesz olcsóbb a kenyér, de mindenestre boldog, keresztény öntudattal állunk majd a fasz rosszabbik végén, akkor már jöhet bármi, biztosan túléli ez a kis nép, hiszen lesz már neki olyan Alkotmánya, amit a kétharmados felkentek alkottak meg.
Nem tudom, kibírjuk-e addig, nem tudom, mi lesz velünk, nem tudom működhet-e egyáltalán országunk ezzel a jelenlegi, szégyenletes, liberálbolsevista tákolmánnyal, amit Alkotmánynak nevezünk.
Kitartás, Polgártársak!